2025. június 17.
Kőszeghy Lea, Hilbert Bálint, & Csizmady Adrienne (2025). Urban Planning in the Context of Democratic Backsliding: The Case of Hungary. Urban Planning, Vol 10 (2025): The Role of Planning in ’Anti-Democratic’ Times. Urban Planning, Cogitatio Press, 0.592 (Q1), IF 1.7 (2024)
Absztrakt
A cikk a magyarországi várostervezés működését vizsgálja, specifikus szempontból: azt elemzi, hogy hogyan, mennyire érvényesíthetők az integrált várostervezés – az EU átfogó várostervezési paradigmája – elvei a demokratikus intézményrendszer leépülésének kontextusában. Az elmúlt évek legátfogóbb, magyarországi településtervezők körében készült kérdőíves felmérése, és félig strukturált szakértői interjúk alapján készült elemzés kiterjedt a fejlesztések időbeli, térbeli és ágazati összehangolására, a tervek helyi szükségletekhez való illeszkedésére, a partnerség gyakorlataira, a tervezési folyamat szereplőinek erőviszonyaira, valamint a kiemelt beruházások tervezési folyamatokra gyakorolt hatásaira.
Az elemzés számos olyan strukturális, és intézményi tényezőt azonosít, amelyek korlátozzák az integrált várostervezés elveinek érvényesülését. Ide tartozik a centralizáció révén megnőtt koordináció-igény, és ehhez kapcsolódóan a dekoncentrált szervekkel való kooperáció nehézségei, az önkormányzatok politikai és gazdasági autonómiájának csökkenése, a forráshiány, az egyedi alkuk térnyerése a városfejlesztésben, valamint a felülről, helyi egyeztetés nélkül meghozott beruházási döntések. A kiemelt beruházásokra vonatkozó jogi szabályozás, és gyakorlat az integrált várostervezés számos alapelvével összeegyeztethetetlen, a partnerség esetében ez akár azt is jelentheti, hogy a partnerségi folyamatokban hagyományosan gyengébb szereplőkön – lakosság, civil szervezetek – túl akár maguk az önkormányzatok is kívül rekednek a tervezésbe bevont szereplők körén. A területi koordinációt specifikusan rontó tényező a forrásvezérelt várostervezés: a forráshiányos közegben az önkormányzatok jellemzően egyéni stratégiával versengenek a fejlesztési forrásokért. Emellett a tervezési környezetet jellemző jogalkotási instabilitás – gyakori, érdemi szakmai egyeztetés nélküli jogszabályváltozások, átláthatatlan szabályozási keretek – szintén jelentős akadályt képez, és a demokratikus visszalépés részeként a jogállamiság intézményi leépülésének tágabb tendenciájába illeszkedik. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a folyamatjellegű integrált várostervezési elvek (koordináció, részvétel, integráció) megvalósítását korlátozó tényezők hátráltatják az integrált várostervezés normatív céljainak – így a fenntarthatóság, társadalmi befogadás és gazdasági versenyképesség – érvényesülését is. Noha a vizsgálat a magyarországi helyzetre fókuszál, a feltárt kockázati tényezők más országok számára is tanulságosak lehetnek, ahol hasonló politikai és intézményi átalakulási folyamatok zajlanak.