2019. május 6.
Számadó Szabolcs, Garay József, Varga Zoltán és Szathmáry Eörs írása
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Publikációs Díjat adományozott Számadó Szabolcsnak (Számítógépes Társadalomtudomány – RECENS) a 2018. év legrangosabb nemzetközi folyóiratpublikációjáért. Ebből az alkalomból tartott rövid előadásának felvétele a fenti videó, ami az MTA TK YouTube csatornáján elérhető.
Az emberi erkölcsi magatartás evolúciós gyökerei kulcsfontosságúak az emberi természet megértéséhez. A vizsgálatok általában egy társadalmi dilemma-helyzetből indulnak ki, és olyan normával zárulnak le, amely betekintést adhat az erkölcsi szabályok eredetébe. Mi ezzel szemben az ellenkező irányban haladunk: megvizsgáljuk, hogy a bibliai ötödik parancsolatban megfogalmazott erkölcsi norma hogyan fogalmazható meg a biológia nyelvén, és ez a viselkedési szabály elterjedhet-e egy darwini versengésben.
A szülők segítését előíró kulturális normák széles körben elterjedtek mind a nyugati, mind a keleti kultúrában. A keresztény kultúrkörben ezt az ötödik parancsolat (a héber és a protestáns Biblia szerint, a negyedik a katolikus számozás szerint) fogalmazza meg: „Tiszteld atyádat és anyádat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. ” (5. Móz. 5.16) Az idős szülők gondozása és az idős szülők felé tanúsított „gyermeki tisztelet” Kínában is igen fontos erkölcsi szabály, Konfucius például kijelentette: „A szülei kiszolgálása közben egy gyámoltalan fiú tiszteli őket a mindennapi életben, boldoggá teszi őket, miközben táplálja őket, betegségben aggodalmaskodva gondoskodik róluk...” A fentiek alapján bevezetjük az úgynevezett „ötödik szabályt”, amely az ötödik parancsolat biológiai értelemben vett fordítása, és a fenti értelmezésekben rejlik: „Szaporodási periódusod alatt adj az erőforrásaidból a már nem szaporodó szüleidnek.”
Ez az ötödik szabály első látásra ellentmond a darwini szelekció alapján várt viselkedésnek, hiszen a reproduktív szülő erőforrásait, így várható fitneszét látszik csökkenteni. Biológiai közhely azonban, hogy a gyerekek egyszer szülőkké válnak, így a szülők támogatása a gyermekek nagyszüleinek segítését jelenti. Ez fontos következményekkel jár a fent tárgyalt segítő viselkedés elterjedésére, ha ez a magatartás örökölhető, ami akár genetikai vagy kulturális átvitel eredménye is lehet.
A már nem szaporodó életszakasz (menopauza) létrejötte kritikus jelentőségű az elméletünk szempontjából. A legtöbb faj esetében nincs menopauza, ami azt jelenti, hogy ezeknek a fajoknak a populációiban nincsenek poszt-reproduktív egyedek, így nem is lehet támogatni őket. Számos hipotézis foglalkozik a menopauza eredetével. Az első úgynevezett „gondoskodó” hipotézis abból indul ki, hogy az anyai halandóság az életkorral növekszik. Ez egyfajta kompromisszumot jelent a létező, még mindig gondoskodást igénylő gyermekek nevelése és egy új gyermek megszülése között. A második az „anya” hipotézise. E hipotézis szerint a már nem szaporodó nagymama segíti a termékeny lányát. Egy másik, ún. „nagymama hipotézis” szerint a poszt-reproduktív szakasz előnye, hogy a nagymamák növelik unokáik túlélését. Egy negyedik hipotézis a „tudásalapú modell,” amely hangsúlyozza, hogy a készség, a tudás és a társadalmi képesség nemzedékek közötti átadásának szüksége van az időre, és mindkét nagyszülő segíthet az unokák tanításában. Ez a négy hipotézis nem feltétlenül zárja ki egymást, mivel a gyermekek gondozása magában foglalja a szoptatást, a szállítást, az etetést és a védelmet, valamint a szeretetet és az oktatást is.
Az „ötödik szabály” darwini elterjedését egy demográfiai modellben vizsgáltuk. Azt találtuk, hogy az ötödik szabály elterjed, ha a nagymamák támogatásának költsége kissé csökkenti a termékeny szülők utódainak a számát, de kellően növeli az unokák túlélési arányát. Mindazonáltal van egy küszöbérték, amelynél a nagymamáknak nyújtott támogatásnak nincs evolúciós előnye. Ha a nagymamák támogatásának költsége csak csökkenti a család demográfiai paramétereit, de nem növeli az unokák túlélési arányát, akkor az ötödik szabálynak nincs evolúciós előnye.
Megmutattuk, hogy az „ötödik szabály” (az idősek támogatása) lényeges része szelektív előnyt biztosíthat megfelelő körülmények között. Ez akkor érvényes, ha a nagyszülők pozitív hatással vannak családjuk növekedési ütemére. Ezek az előnyök azonban ma már nem feltétlenül megtalálhatóak. Úgy tűnik, az aktuális emberi erkölcsi szabályok, bár valószínűleg a darwini evolúcióban gyökereznek, többek, mint amit ez az elmélet támogat. A legfontosabb különbség az, hogy az erkölcsi parancsolatok feltétel nélküli szabályok, míg a darwini evolúcióban egy viselkedés adaptív voltát a környezeti feltételek határozzák meg.
Kapcsolódó cikk:
Garay, J., Számadó, S., Varga, Z. & Szathmáry, E. Caring for parents: an evolutionary rationale. BMC Biology. 2018, 16:53. https://doi.org/10.1186/s12915-018-0519-2