2021. augusztus 31.
Vajon az EU keleti és déli peremvidékén a kormányok által bevetett válságkezelési intézkedések összhangban állnak-e azzal, hogy ezekben az országokban mi a gazdasági növekedés fő hajtóereje, vagyis az intézkedések és a növekedési rezsimek között van-e összhang? Az alábbiakban a koronavírus válság alatt született, a keresletet élénkítő közvetlen állami juttatásokat és három országcsoport, a Balti államok, a Visegrádi Négyek és a déli EU tagállamok növekedési rezsimjét vesszük górcső alá.
A teljes írás a PTIblogon olvasható
A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj és az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-CORVINUS-112 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.
Az Európai Unió keleti és déli térségének gazdasági fejlettsége hagyományosan elmarad a legfejlettebb tagállamokétól, ezért az EU déli és keleti felét tekinthetjük az EU – gazdasági értelemben vett – perifériáinak is. A 2008-as globális pénzügyi válság után e két periféria gazdasági növekedése alapvetően eltért egymástól, ezért a 2020-ban beköszöntő koronavírus válság eltérő állapotú piacgazdaságokra sújtott le. Míg a déliek korábban tapasztalt felzárkózása 2008 után megrekedt és visszájára fordult, addig a keletiek lassú ütemben ugyan, de közelítettek a legfejlettebbekhez. Az 1. ábra ezt a széttartó folyamatot ragadja meg, mely azt ábrázolja, hogy a négy nagy déli tagállam által alkotott országcsoport (Görögország, Olaszország, Portugália, és Spanyolország), a Visegrádi Négyek (V4), valamint a három balti ország egy főre jutó GDP-je vásárlóerő paritáson számolva hány százaléka volt Németország egy főre jutó GDP-jének 2009 és 2019 között. Az adatsor alapján a baltiak gyors ütemben zárkóztak fel, míg a déliek szinte zuhanórepülésben távolodtak Németország fejlettségi szintjétől, a V4-ek pedig főleg az évtized második felében lassú felzárkózásba kezdtek.